A fejlődési szemlélet és a siker összefüggései

Carol S. Dweck Szemléletváltás című könyvében a fejlődési és rögzült szemlélet fogalmaival ismerteti meg az olvasót. Siker vs. kudarc. Tulajdonképp mi is ez a két pólus, hogyan ragadja meg az ember fia/lánya és mit lehet kezdeni az ezekről alkotott fogalmainkkal?

A könyv olvasásakor találkoztam azokkal a plakátokkal, amiket az OTP kreált valamilyen hitelük (tán diákhitel) hirdetésére. A plakátokon olyan, a fiatalok számára attraktív személyiségek szerepeltek, mint Farkas Franciska (Az Akkezdet Phiai nevű rapformáció Saiid nevezetű tagjának ex-barátnője, egyben immár sikeres színésznő, a dínyertes Victoria c. film főszereplője), vagy Halott Pénz (Dedmáni, az újhullámos magyar pop-rap zászlóvivő sorkatonája). A plakát faék egyszerűségű: bazi nagy kép az említett emberekről, alatta kábé egy mondat: “Íme egy sikeres ember a kudarcai után.”A plakát marketingértékét nem boncolgatom, nem értek hozzá, de nekem egyébként tetszett a mondanivaló. Tudni illik, hogy mindenki elbaltáz számtalan dolgot, mielőtt révbe érne, ha egyáltalán létezik ilyesfajta, konstans állapot…

Photo: pexels.com

De ha a nulláról indulunk az értelmezéssel, felmerül egy kérdés:

Mi a siker?

  1. Puzsér álláspontja: A siker, vagy a sikeresség érzése az ELÉG szó gyakoribb használata nyomán köszönthet be fogyasztói társadalmakban. Hogy mit jelent? Azt hogy valami nem sok, nem kevés, hanem épp megfelelő mennyiségű /minőségű.

    De ha “ELÉG”, akkor mitől fejlődünk? Az elégedetlenség ágyaz meg ugyanis a fejlődésnek, tehát a sikernek az elégedettség nem biztos, hogy a mutatója…

  2. Boldogság, boldogulás – Mit is jelent tulajdonképpen?
    A siker boncolgatása kapcsán szerintem érinteni kell a boldogságot, a boldogulást is, mint alapfogalmat. Gyanítom, jelentősen összefüggenek a sikerrel, de legalább is a sikerességérzéssel. Popper Péter szerint az életnek nem feltétlenül célja a boldogság, ezt az egyik mesterkurzus előadásában is fejtegeti. Egy filmből vett példát is hoz, melyben egy szerzetes válaszolja meg a hozzá forduló kérdését így: “Hol olvastad te azt fiam, hogy neked boldognak kell lenni?”

A pszichológiai megközelítés szerint tehát a boldogság egy pillanatnyi felfokozott kedélyállapot, érzelmi állapot, mely nem célja, hanem optimális esetben velejárója az életnek.

Ha életünknek velejárói ezek a pillanatnyi felfokozott érzelmi állapotok, akkor mar jó úton vagyunk, azt a valamit, amit végigkísérnek a boldog pillanatok, azt a valamit jól csináljuk, tehát akár mondhatjuk, hogy ebben a valamiben sikeresek vagyunk. Nyilván a siker kritériumai között külső forrás által szabályozott dolgokat is találunk, mint pl. statisztikák, konkrét eredmények, számok stb. Szerintem ha a fenti körülmény teljesül, akkor a jó teljesítmény is adott, ami a siker másik összetevője.

Mikor vagyunk vajon igazán boldogok? Mikor vagyunk elégedettek?

Szerintem akkor, amikor a sikerünket erőfeszítések előzték meg.

Magam sem értettem, miért, de mindig, amikor a család a diplomáimmal dicsekedett, kínos volt számomra, úgy éreztem, önmagában a tény, hogy diplomát szereztem, nem érdemel ekkora felhajtást. Amire inkább büszke tudtam lenni, az az volt, hogy az egyetem mellett szakmát tanultam, végig dolgoztam, több területen kipróbáltam magam, mert úgy véltem, ettől leszek később különleges akár emberként, akár a munkaerő piacon. Amire ma büszke lehetek, továbbra is hasonló. Hogy sok minden érdekel, és próbálok minél többet megtenni azért, hogy a lehető legtöbb dologba beleláthassak.

Az, hogy időközben van, hogy úgy alakul, hogy egy adott témával egy idő után nem foglalkozom többet, az egyfajta “rugalmas kudarckezelés”. Pl. a lean tanulmányaimat azért hagytam abba, mert úgy láttam, hogy nem abba az irányba visznek, amilyen irányban én szeretném felhasználni a szerzett ismereteket. Én ezt nem feladásként értékelem, hanem logikus irányváltoztatásként (ami egyébként a lean egyik alpelve).

Mi a fejlődési szemlélet?
Az, amikor nem azt a feladatot választod, amiről biztosan tudod, hogy képes vagy ellátni, hanem azt, amivel kapcsolatban kétségeid támadnak. Ha hibázol, nem azon agyalsz, hogy a hibáddal igazoltad a rátermettséged hiányát, hanem azon, hogy a hiba kijavításával bizonyítani tudod a rátermettséged és túlszárnyalhatod a vélt képességeidet.

A fenti említett könyv központi témája az, hogy gyakorlatilag nincs tehetség. Minden, “Isten áldása”-ként kezelt adottság hiánya ellensúlyozható emberfeletti szorgalommal, X ezer munkaórával, és azzal a szemlélettel, hogy kudarcainkat, tanulási lehetőségként értékeljük, és képesek legyünk a legjobbat kihozni belőlük. Nos, én erre fogok törekedni, ahogy egyébként eddig is tettem. Igaz, sokszor marha nehéz, de mint mindenben, biztosan ebben is lehet fejlődni.

Hozzászólások letiltva.

WordPress.com Weboldal. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: