30 napos bőrdetox

Szépen telnek a napok, hetek itt Szlovéniában, ahol a projektem még mindig kidolgozás alatt áll. Nem is olyan könnyű közönséget keríteni ahhoz, amit csinálni szeretnék. Ráadásul itt a civil szektorban igen kiszámíthatatlan ütemben őrölnek a malmok, hol meglódulnak és kapkodom a fejem, hol pedig nyúlósabban folyik az idő, mint Dalí értelmezésében. Utóbbi jelenséget a magam részéről nemigen tudom értékelni. Jobban szeretem, amikor pörögnek a dolgok. A tervek megvalósulnak (ha nem is teljesen, de legalább részben) és a tevékenykedésnek eredménye látszik.

Nos mindenesetre a blogra mégis tudok írni egy érdekes kísérletről, amit az elmúlt egy hónapban végeztem: a 30 napos bőrdetoxról.

Miből is állt ez?

Mint ismeretes, nem vagyok alapvetően sem híve a napi több kilónyi smink viselésének. Az év indulásával azonban elkezdtem a bőrápolás egy minimalista módszerét, aminek során a következőt kellett minden nap az arcomra kennem:

a nagy semmit.

Fotó: pexels.com

Csak tiszta vízzel mostam arcot, azt is napjában csak egyszer, többnyire este, a zuhany alatt. Semmilyen sminkterméket nem tettem a bőrömre, csupán szempillaspirált használtam, azt is 5 alkalommal a 30 nap alatt. Az arcom hidratálására – na most kapaszkodj meg – semmit nem használtam, ami azért durva, mert nagyon szokott húzódni a bőröm az arcmosás után, ami eleinte most is így volt, de egyre rövidebb ideig és egyre kevésbé.

Egyetlen dolog hibádzott csak a teljes értékű detoxból: a bő folyadékfogyasztás. Ugyanis az elmúlt egy hónapban nem ittam túl sokat, átlag 1 l-t naponta. Ezt pótoltam viszont most a betegségem alatt a napi 4 liter ízeletlen gyógyteával.

Tapasztalataim: Nos, bevallom, hogy az itt tapasztalt (többek közt a lakótársam által gyakorolt) nulla kence metódus* még mindig nem áll közel hozzám, de őszintén szólva nagyon jó volt megtapasztalni, milyen érzés semmit használni. *A metódus hardcore képviselői minden személyes higiéniai tevékenységhez a nagy semmit használják vízzel hígítva, én azért eddig a frontvonalig nem merészkedtem már el.

A bőröm minőségében őszintén szólva nagy változást nem fedeztem fel. Nem száraz, nem zsíros, legalábbis nem jobban vagy kevésbé, mint korábban. Ugyanúgy megvannak az érzékenyebb orcák és a megszokott T vonal. Ugyanannyi pöttyöm jött ki a 30 nap során, mint amennyi általában szokott. A kezdeti száraz érzettől nem lettem ráncosabb és mint mondtam, hamar hozzászokott a bőröm a megváltozott szokásokhoz. Tulajdonképpen üdítő volt minden nap az ágyból kikelt arcommal kilépni az utcára! Mondjuk aki szeret kencézni, az egy idő után hiányérzetet fog tapasztalni, ahogy ez velem is történt. Viszont egy kúrának nagyon jó volt. Ha még rendesen iszol és alszol is mellé, nem úgy mint én, aki mindkettőt elhanyagoltam, akkor el tudom képzelni, hogy akár változást is érzékelhetsz.

A hajsamponról és más (valóban szükségesnek ítélt) kencéimtől nem akarok egyelőre lemondani (az általam ismert helyi nők többsége már évek óta nem használ semmit a hajára, csak tiszta vízzel mossa, amit én jelenleg el nem tudok képzelni), és valószínűleg a szépségrutinom sem fog 180 fokos fordulatot venni a kísérlet nyomán.

Az viszont bebizonyosodott számomra, hogy MINDIG érdemes felpróbálni egy a megszokottól eltérő cipőt a lábunkra. Ha abban is megtanulunk járni, az sokat hozzáad a személyiségünkhöz.

Hozzászólások letiltva.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: