Holland farsang zöld szemmel

Szerintem Magyarországon a farsang nem egy nagy kaland. Olyan értelemben legalábbis nem, hogy az emberek nem öltöztetik be aprajukat-nagyjukat és vonulnak utcára családostól csak a móka kedvéért. Nyilván vidéken megvan a dolog hagyománya, amiről egyébként sajnos nem sokat tudok. De sem Debrecenben sem Budapesten nem tapasztaltam nagy és össznépi felvonulást farsang alkalmából.

Nem így Hollandiában, ahová az egyik barátunk szülinapját ünnepelni mentünk. A jeles nap történetesen pont egybeesett az Eindhovenben óriási dolognak számító farsangi karnevál napjával. Így a baráti ünneplés mellett alkalmunk nyílt megtapasztalni ennek a menetét. Azon túl, hogy nagy élmény volt és szuperül éreztük magunkat, zöld szemmel nézve az esemény azért felvetett bennem néhány kérdést, amiket most így a levegőbe dobnék mindenki további szíves gondolkodására…

1. Azon túl, hogy az évek óta karneválozók sokszor saját készítésű és szépen megmunkált jelmezeket öltenek, nem egy nem két példát láttunk a bangladesi vagy kínai gyártásból származó pár eurós, silány minőségű jelmezek népszerűségére. Bevallom, hogy én is beálltam az ócóosztjó jelmezvásárlók sorába, amikor 5 eurót fizettem egy “szibériai tigrisnek” csúfolt maskarára. Mentségemre szóljon, hogy örökös fagyosszentként a pihe puha otthonkát (gyakorlatilag az, egy kezeslábas) a jövőben is hordani szándékszom. Felmerül a kérdés, hogy hány meg hány ilyen jelmez végzi textilhulladékként minden évben a kommunális kukák mélyén búslakodva…

2. A kérdés hasonló, csak éppen a trilliárdnyi kiegészítővel, arcfestékkel, műszempillával és bohóc orral kapcsolatban. Komplett boltokat láttunk teles-tele ezekkel a termékekkel. Csak a tisztánlátás végett, ipari mennyiségű arcfestéket és kiegészítőt láttunk az utcákon mászkálókon.

Sad fate of carnival accessories. Photography: martonandras.com

3. A harmadik hatalmas kérdőjel az az irdatlan mennyiségű szemétre vonatkozik, aminek az összetakarítása sem lehetett kis feladat, arra vonatkozóan pedig nem feltétlenül vannak illúzióim, hogy hova került minden. Mondjuk jó lenne egy helyi szemétszállító cég munkatársával beszélni erről. Hogy hogyan oldják meg a hulladék szelektálását. Ha egyáltalán foglalkoznak vele…

Hulladékhelyzet óráról órára (galéria):

Az egész esemény során azt a kérdést forgattam a számban, hogy miért van az, hogy egy ekkora tömegnél nagyon nehéz szabályozni a termelt szemét mennyiségét és annak kulturált tárolását és gyűjtését. Azért mert 10-ből 8 ember részeg? Miért tartozik hozzá a szemetelés ennyire a természetünkhöz? Miért ennyire alap, hogy egy fesztiválon vagy utcabálon elhajítjuk az üres műanyagot? Mondjuk van egy válaszom: például amikor az én kezemben volt szemét, nem tudtam hova kidobni, mert minden kuka tökig volt szeméttel, és a tömegtől mozdulni sem nagyon lehetett, így meg ugye nehéz másik, kicsit távolabbi kukát keresni. Oké, hogy összeszedik a szemetet a végén a sárgamellényes kollégák, de itt a kultúra a kérdés. Hogy tényleg ennyire csuklóból dobálunk?

Ez a tapasztalat méginkább felkeltette az érdeklődésem az olyan alternatív szervezésű rendezvények iránt, amelyek nagy tömegekkel dolgoznak, és törekszenek a hulladékok minimalizálására.

évben a kommunális kukák magányo

Hozzászólások letiltva.

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: